Így változtam külföldön. Vagy mindig is ilyen voltam?

by MsT

Life-Changing-Inspirational-Quotes

Charlotten keresztül Russel Ward szólal meg ebben írásban, miszerint a külföldi élet megváltoztat…

Személy szerint négy éve  – hű, már? – tapasztalok a témában, ami akár ötnek is mondható, ha beleszámolom azt a bizonyos nyarat, amit előtte kint töltöttem, hogy belekóstoljak az Északi – tenger vízébe. /Amúgy tényleg megnyaltam, mert annyira ronda színe volt, hogy éreznem kellett, hogy valóban tenger és nem a Balaton rosszabb napjaiban./

És négy év éppen elég volt nekem, hogy a turista kezdésből sok-sok mélyponton át mára jöjjön egy olyan érzés, amit érdekes módon kétszer szoktam átélni: egyszer, amikor átlépem a magyar határt és még egyszer, amikor visszafelé a Német határt érjük el. /És közben annyira megszoktam a német helyesírást, hogy ezt a főnevet nagybetűvel írtam le, de nem változtatom meg, így talán eszembe jut majd, hogy erről is szeretnék mesélni…:-)/

Folyton elkalandoznak a gondolataim, nos így jár az, akinek négy év után jut eszébe, hogy leírja a tapasztalatait…

Tehát vissza a témához…

Persze, hogy nem az vagyok, aki voltam, hiszen eltelt négy év, tehát szimplán is illik változnom, pláne negyvenen felül, szóval igencsak más valaki lennék mostanra akkor is, ha Magyarországon maradok.

Egyszer valahol olvastam az alkoholról, hogy tulajdonképpen senkiből nem tud semmi olyant kihozni, ami amúgy ne rejtőzne az illetőben,  például csak az lesz agresszív tőle, aki amúgy is az, csak esetleg elfojtotta az agresszivitást. Valahol ezt érzem a külfölddel kapcsolatban is: amúgy is történnek változások az ember életében, de azt a  külföldi élet, mint egy katalizátor, felgyorsítja. És igen, mint az alkohol: kihozza azt, ami amúgy is benned van. Szerintem az egyik legkiválóbb önismereti tréning külföldön élni, személy szerint amúgy is tapasztalás – hívő vagyok, szóval csak bátran, mint a chilis csokit: tessék megkóstolni.

Valóban rengeteg a kihívás, amivel nap mint nap összefut az ember lánya, de érdemes azt kalandként megélni. A küzdés szót amúgy is utálom és a négy év eredménye az is, hogy felcseréltem kalandra. 

Ha valaki előre elmeséli az akkori énemnek, hogy mi vár rá, talán el sem merek indulni. A mostani lazán indulna. Hogy bátrabb lettem? Igen, határozottan. Hogy bátor voltam korábban is? Szerintem nem, de azóta kaptam olyan visszajelzéseket, hogy az voltam. Jééé, csak én nem tudtam róla? Kár, hogy nem kalandoztam előbb…

És igen, azt hiszem itt van a titok: bizonyos tulajdonságok bennünk rejtőznek, csak 1. vagy nem merünk lépni, bele, helyzetekbe, 2. vagy sosem dob bele a Nagybetűs minket. Valami miatt engem szeret ebből a szempontból az élet, szóval dobál, bele, sokszor már a mélyvízcsakúszóknak táblán is háromszorosan túlra, de a külföldre költözés nekem sem volt piskóta. Pedig mint írtam: szoktatva voltam, azelőtt sem volt unalmas az életem.

Bátorság és félelmek leküzdése? Igen. Élesben. Megszoksz, vagy megszöksz, nincs mese. A német tudásom kimerült akkoriban a “ja-nein-Guten…-danke” sorban, tehát mindjárt az elején átélhettem, hogy a kommunikáció messze nem csak a beszédet jelenti és egészen jól tudok németül. Igen: rajzolni és mutogatni. Aztán jó gyorsan kellett használható nyelvismeretre szert tennem, amihez bizony első lépésben mindent el kellett felejtenem az otthoni nyelvtanításból. Akkor már tudtam, hogy nem véletlenül került valamikor az utamba az agykontroll és minden, amit az agy működéséről kedvtelésből megtanultam.

Átéltem, hogy milyen hivatalnok előtt ülni, aki nem az intelligens tanárt látja benned, hanem egy bevándorlót a sok közül. Átéltem, hogy annak a szerepemnek, hogy tanár, lőttek, mert bizony a diplomámat nem fogják csak úgy lazán elfogadni. Pedig még tanítottam is.

Nyitottabbá és sokkal rugalmasabbá váltam. Rengeteg ismerősöm lett a világ minden pontjáról a nyelvi kurzusokról. Fantasztikus emberekkel találkoztam, elképesztő diskurzusokban vehettem részt velük. Egy gyors érdekesség, hogy milyen mélyen képesek dolgozni az előítéletek: először nagyon tartottam az indiai sráctól a bőrszíne miatt.


Na de nehogy átmenjek most élménybeszámolóba, a változásról akartam írni…Talán a legérdekesebb, amit le tudok szűrni, hogy a világon semmi sem ad több tudást önmagamról, mint az, ha kipróbálom magam, ha elindulok, ha tapasztalok. És igen változtam. Mert ezek a tapasztalatok megemésztődnek, beivódnak. Akivé pedig váltam általuk, nos igen, egy kicsit más, de szerintem egy sokkal, de sokkal jobb kiadásom…

barátnőd,

MsT

 

 

 

 

 

Advertisements

Így változtam külföldön. Vagy mindig is ilyen voltam?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. mixtreme szerint:

    Bár a külföldön élést még nem tapasztaltam, mégis egyet értek abban, hogy kihozza az emberből amit mélyebben rejteget. Jómagam általában tavasztól őszig utazom sokat, általában minden hónapban 7-10 napot töltök külföldön. Kint fokozatosan kinyílok, átváltozom, ráadásul azzá, aki lenni szeretnék, aztán itthon visszaváltozom, talán be is zárkózom. Képzelem milyen lehet huzamosan kint élni… Néha irigykedek picit.

    Kedvelik 1 személy

    • MsT szerint:

      Hm…az ugrott be, hogy magadat mindenhova magaddal viszed. Banálisan hangzik, de komoly. A kérdés az, hogy az “itthon” hogyan húz vissza, meg aztán miért. Vagyis mi az, ami nem enged. Szárnyalni.
      Sok-sokan mondták már nekem, hogy milyen jó neked, hogy külföldön élhetsz.
      Lehet, hogy ők csupán arra vágynak, hogy kitörjenek a szorításból és végre megtapasztalhassák valódi önmagukat?

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s