Mellette – ellene. Így ne dönts! De akkor hogyan?

by Mst

femcafe_gondolatblog_dontes_Szlafkai-Évi_365letszikra_620x304_shutterstock_com

Előre bocsájtom, hogy most  jól figyeljetek, mert a végén együttműködést fogok kérni!

Tehát: van egy eldöntendő feladat, kérdés, probléma. Menjek, vagy maradjak? Mondjuk külföldre, vagy ki a párkapcsolatból…Fekete  vagy fehér? Körte, avagy alma?

Te használod a mérlegmódszert az ilyen helyzet megoldására? Mert én sokszor használtam. S mivel eredményre sosem vezetett, sokáig arra gondoltam, hogy valami baj van velem. Írom, mire gondolok, sőt azt is elárulom, hogy Mira Kirshenbaum volt a tettes, aki a legklasszabb módon értette meg velem, hogy hülyeséget csinálok.

Képzelj el egy mérleget, amire szépen felpakolod az összes mellette, kontra ellene érvet és meg akarod nézni, hogy merre billen. Ez az a módszer, ami így kezdődik: fogj egy papírlapot, oszd függőlegesen ketté, oszt jöhetnek a pluszmínuszok.

Amikor ezt teszed, tulajdonképpen két ügyvéd vagy, egy tárgyaláson. Az ügyvédek végzik a munkájukat: mindkettő felsorakoztatja szépen a maga oldalán a bizonyítékokat. Aztán esküdtszék leszel és szépen megpróbálod megvizsgálni, hogy melyik bizonyítékhalom nyom többet. Háááát, garantáltan megőrjíti az embert ez a módszer, ha sokáig csinálja. És a végén nemhogy dönteni nem fogsz tudni, hanem egy zsák kifacsart citromnak érzed majd magadat. Rengeteg értelmes, intelligens, de saját magát döntésképtelennek tartó ember nyírja ki magát ezzel a módszerrel. Évekig agyalnak így, agyrém! Pedig csak a módszerrel van baj, nem velük.

Mert itt  – Mira szavaival élve -, nem arról van szó, hogy egy doboz paradicsomkonzervet mérünk össze egy doboz zabpehellyel. Sokkal inkább hasonlít a feladat arra, mintha kölyökkutyákat tennénk mérleghintára: minden mozog és változásban van.

Kapisgálod már? Badarság olyan dolgokat összehasonlítani, amelyek összehasonlíthatatlanok.

“Hogyan lehetne összemérni valamit, amitől ma legszívesebben üvöltenénk, azzal az eshetőséggel, hogy ugyanez a dolog holnap már talán nem fog annyira zavarni bennünket? “

Szóval, ha abban kell segíteni, hogy például indulj-e neki a nagyvilágnak, vagy sem, avagy maradj-e egy kapcsolatban, vagy sem,

bizony muszáj megkeresni a legyet a levesben, tök mindegy ki tette bele. Muszáj megkeresni azt a fontos dolgot, döntő tényezőt, ami  igencsak befolyásolja majd, hogy boldog leszel-e a döntéseddel. És ez ugyebár fontos. Amikor nem magyarázod a bizonyítványod, nem elhiteted magaddal, hogy ó, hát éppen így jó nekem. Nem hazudozol magadnak, aztán meg másoknak, hanem érzed, hogy boldog vagy ezzel a választással. Nem “cukorral elmegy”, hanem jó, neked boldogság.

Na de akkor hogyan csináljuk másképpen? Nézzük…

Éljen a diagnosztika. Orvososat fogunk játszani és nem ügyvédeset. Vagyis nem bíróság elé visszük a kérdést, hanem diagnosztizáljuk, mint egy orvos. Mondjuk fáj a fogad, az orvos feltesz pár kérdést, jön egy pici vizsgálat és máris mondja, hogy gyökérkezelés kell. Ha az egyik kérdésre, vagy vizsgálatra adott válasz alapján nem tudja felállítani a diagnózist, akkor jön a következő kérdés, vagy vizsgálat, egészen addig, amíg elő nem kerül a betegségre utaló jel.

Először a legnyilvánvalóbb kérdések jönnek, ez világos. Ha bedöglik az autód, előbb megnézed, hogy van-e egyáltalán benne benzin, csak utána állsz neki szétkapni a motort, nem igaz?

Ha jók a diagnosztikai kérdések, nem kell hetekig, hónapokig, uram bocsá’ évekig gyötörnöd magadat, hogy egy épkézláb döntést meghozz. A megfelelő kérdések érintik az összes, a témában számító területet, amivel pedig nem foglalkoznak, az nem is számít.

Emlékszel, hogy arra kértelek, figyelj, mert a végén együttműködést fogok kérni?

Tudod, én négy éve külföldön élek és mielőtt kijöttem, nem volt sok időm átgondolni, hogy menjek-e, vagy maradjak. Jöttem, láttam, nos nem mindig győztem. Utólag visszagondolva jó lett volna egy ilyen diagnosztikai kérdéssor, amin ha végig rágom magam, 1.legalább tudom miért döntök úgy ahogyan, 2. pontosabban tudok felkészülni.

Elég egy fontos tényező, mármint neked fontos, ami nem klappol, s máris indul a boldogtalanság vonat. Ha egy ház csupán koszos, ki lehet takarítani. De lehet bármilyen csillogó, ha nincs alapja, termeszek eszik, vagy éppen a temető és a mészárszék között fekszik.

De nem magyarázom tovább, amire kilyukadni akarok:

Te, aki már külföldön élsz, leírnád nekünk, hogy mi az ,amire jó lett volna figyelned? Vagy mi az, amire jó, hogy figyeltél? Olyan kérdésekre gondolunk, ami a te esetedben igencsak mérvadó volt, de nem tudtad előre. Általános kérdéseket kapsz sok helyen, mint például a nyelvtudás mértéke, vagy az anyagi háttér szerepe. Az elintézendő dolgok listáját is könnyen kiguglizod. Írok egy példát, amit nekem nem volt egyszerű feldolgozni és egy ilyen kérdésen mélyen elgondolkoztam volna:

  • Tételezzük fel, hogy nem sikerül elismertetni a diplomádat. Mihez kezdesz akkor magaddal? Van B terved? S hozzá pszichiátered? / Jó, ez utóbbi majdnem vicc volt, s egy ilyen online női csacsogó, mint a miénk csodákra képes, de valóban vannak olyan dolgok, melyek lelkileg megviselik az ember lányát. /

Szóval, mi a te legyed a levesben, mi a kérdésed, amire annyira fontos a válasz, hogy bizony befolyásolja a boldogságodat?

Ezt a bejegyzést Mira Kirshenbaum Menjek vagy maradjak című könyve inspirálta. A könyv azoknak szól, akik a párkapcsolatukban nem tudnak dönteni. Isteni diagnosztikai kérdésekkel. 🙂

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s