A fátyol mögött …

kulturális különbség

Fotó: DesertWinds Photograhy

by MsG

… ezzel a címmel jelent meg a 2000-es évek elején Jane Sasson nagy port kavart regény trilógiája, ami a muszlim nők (elsősorban a szaudi elit) aranykalitkás életére világított rá. Ennek a könyvnek köszönhető, hogy az én figyelmem is Kelet felé fordult. Akkoriban úgy gondoltam, hogy az író némi „költői túlzással” élt (és titkon reméltem is), de mióta Dubaiban élek néha van lehetőségem benézni a fátyol mögé és újra és újra bebizonyosodik, hogy én még mindig egy nagyon naiv „kislány” vagyok.

Az itt töltött évek alatt számos muszlim nővel találkoztam, beszélgettem. Azt tapasztaltam, hogy a többségük nagyon határozott és öntudatos, az elnyomás legkisebb jele sem mutatkozott. Egészen addig, amíg nem találkoztam két olyan lánnyal, akik a bizalmukba avattak és őszintén, nyíltan beszéltek az életükről. Nem, mint érdekességről! Barátilag, egy kávé mellett, ahogy két nő szokott beszélgetni. Hálás vagyok, ezért a bizalomért, ami azért nehéz teher is. De erre valók a barátok, hogy segítsenek cipelni a nehéz terheket! Nekik köszönhetően kezd felnyílni a szemem, és már látom, hogy az, amiről a könyvek szólnak, az a valóság. A különbség abban van, hogy ki – hol helyezkedik el a társadalmi ranglétrán, és mennyire kell megfelelni a külvilág elvárásainak.

Mind nehéz terheket cipelünk. Mindannyiunknak megvannak a napi harcai, de egy más kultúrájú férfi mellett ezek felerősödhetnek. Az eltérő kulturális háttér, szokások még a legjóindulatúbb férfit is más színben tüntethetik fel, mint egy nyugati férfit. A „lányaim” magyarok és muszlim férfit választottak, így nem csak a szokásos férfi – női ellentétekkel kell megküzdeniük a kapcsolatban, de a családon belüli kulturális különbségekkel is, ami úgy tűnik nagyobb falat, mint a férfi – női kommunikáció. A korral az ember szentimentálisabbá válik, elmúlik a lázadó kor és az ember visszatér a gyökerekhez, a hagyományokhoz. A keleti emberek – tapasztalatom szerint – sokkal hagyománytisztelőbbek, családcentrikusabbak, befelé fordulóbbak, mint a nyugatiak. Ahol a szülők – főleg az anya – személyét hatalmas tisztelet övezi. Ezért, ha lehet a keleti nőknek még nehezebb az anyóssal jó viszonyt kialakítani, hiszen senki nem lehet annyira jó, mint a „mama”.

Sok muszlim férfi választ „nyugati” nőt (muszlim nő nem házasodhat nem muszlim férfival), de annyira még nem nyitottak, hogy ezt minden hozadékával együtt elfogadják és megéljék. És egyre több „nyugati” nő választ arab – muszlim férfit, amiről sokaknak van véleménye, de ne ítélkezzünk!

  1. Nem minden muszlim/arab férfi „mocskosul” gazdag
  2. Egy muszlim/arab férfi sem rosszabb, mint egy nem muszlim. Csak más. Más normák, más értékrend szerint élik az életüket.

Ezt mindkét félnek el kell fogadni, akkor, amikor úgy döntenek, hogy közös életet kezdenek. Ezzel együtt is, nagyon nehéz lehet az, amikor az ember lánya szerelembe esik, és azon kell gondolkodnia, hogy ha Ő most itt „igen”-t mond, akkor mi vár rá, mi lesz, ha gyerekeket szül ennek a férfinak és mi lesz, akkor, ha (netán) elmúlik a szerelem. Vagy, ha a szerelem marad, de kiderül, hogy ez mégsem az, amire Ő „befizetett”, de reklamációnak helye nincs, mert egy olyan országban élnek, olyan törvények szerint, ahol a férfit több jog illeti meg. Borzasztó teher lehet azzal a tudattal élni, hogy bármikor azt mondhatják, hogy „ehhez a gyerekhez több közük van nekik – a ffi családjának -, mint Neked, aki megszülted”.

Mégis, miért vállalják ezt sokan? Mert a szerelem vak, és mert – talán – bíznak abban, hogy Ők mások és nekik majd máshogy lesz, mint ahogy az újságok és a regények írják. Hogy Ők lesznek a kivételt erősítő szabály.

“Nem volna szabad megengedni, hogy  a szerelem lelkiállapotában bárki életre szóló döntést hozzon.” (Friedrich Nietzsche)

Amikor elmúlnak a mézeshetek és jönnek a szürke hétköznapok, tisztul a kép, de már késő. Fogadalmat tettek – egy életre szólót, gyerekeket szültek, akikről gondoskodni kell, és akiknek apára is szükségük van. Így jönnek az újabb kompromisszumok. Vagy inkább a tűrés, tagadás, beletörődés. Beletörődés abba, hogy bár szabadnak születtek, mégsem szabadok teljesen, hogy néha korlátozzák őket aprónak tűnő – számukra – fontos dolgokban. Hogy vannak elvárások, de nincs hozzá támogatás. És ezeket a dolgokat semmilyen anyagi jólét vagy drága ajándék nem kompenzálja.

“Mindenem meg van, de nincsen, akivel megoszthatnám!”

Nem sajnálom Őket, mert szabad akaratukból döntöttek így, mindenki a saját életérét felel. És mert úgy gondolom, hogy nem sajnálatra van szükségük. Sőt, megmenteni sem kell Őket! A többségnek lenne lehetősége kilépni, de marad. Miért? Amiért bárki más is marad, egy rossz kapcsolatban. Mert néha elmenni nehezebb, mint maradni?! Mert még nem elég erősek egyedül maradni?! Mert még nem állnak készen, hogy megbírkozzanak a rájuk váró előítéletekkel?! Vagy csak azért, mert még hisznek a mesékben és remélik, hogy a csúf békából egyszer még királyfi lesz!

Egy szerető, támogató közegre van szükségük, ahol nem ítélkeznek felettük. Arra, hogy legyen ott valaki, amikor kell, és legyen valaki, aki odatartja a vállát, amikor kell! Hogy legyen valaki, aki meghallgatja Őket, amikor el akarják mondani! És, hogy legyen néhány jó szó vagy egy doboz bonbon, amikor az kell, hogy a könnyekből mosoly legyen!

Az írást két olyan lány ihlette, akik muszlim férfi mellett élik az életüket, de ezek – az elsősorban – kulturális különbségekből adódó nézeteltérések jelen vannak bármelyik vegyespáros családban. Sőt, bármelyik homogén családban is jelen lehetnek, csak nem ennyire markánsan! Csak ezekre a dolgokra ritkán gondolunk úgy, hogy kulturális különbségekből fakadnak, inkább a férfi – női megnemértés és az elnyomás számlájára szoktuk írni őket.

Ezúton is szeretném megköszönni a “lányaimnak” a belém vetett bizalmat és azt, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy erről a – számukra – kényes témáról írhassak!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s