Fedezd fel újra … önmagad

 

reinvent yourself

by MsG

Az egyik kedvenc reklámom hirdeti, hogy életünk során számtalan lehetőségünk van arra, hogy újra felfedezzük magunkat. Legyen szó karrierről vagy a privát életünkről.

Szerintem, hibás a rendszer. Ugyan honnan tudhatná az ember 18 évesen, hogy mivel akarja tölteni élete hátralevő részét?! Persze vannak nagyon határozott elképzeléssel rendelkező srácok, akik aztán tűzön – vízen át keresztülviszik, amit elterveztek. Ők honnan merítenek? Szülői mintából vagy belső késztetésből? Irigylésre méltóak? Nem biztos!

A magam részéről 15 – 16 évesen még közgazdász akartam lenni. 17 – 18 évesen pszichológus. Végül az (akkori) Államigazgatási Főiskolára jelentkeztem, de a felvételire már nem mentem el, mert dönöttem: ez engem nem érdekel még akkor sem, ha utána nagyon kényelmes és biztos állami állásom lehetne. Két évvel később jött a felismerés, hogy az idegenforgalom lesz az én pályám, ezt akarom csinálni. Szívvel – lélekkel! Sose voltam jó tanuló, de itt olyan sikerélményeim voltak a tanulással, hogy lendületből úgy döntöttem, irány a főiskola. Mivel már akkor is komformista voltam, úgy gondoltam, hogy legyen inkább a rendezvényszervezés, azt egy humán szakkal is el lehet intézni. Így lettem művelődésszervező, aki gyorsan rájött arra, hogy ismeretség nélkül semmit nem ér a diploma, pláne ebben a szakmában. Maradt hát a “kényszerpálya”, a bankszakma, amit az anyatejjel szívtam magamba és amire korábban azt mondtam, hogy SOHA, de SOHA nem fogok ott dolgozni.  Ez a soha, 7 évig tartott.

Gondoltam majd a GYES után máshol folytatom, pályát módosítok, mert a 3 év kihagyás úgyis üti az előző 7 év tapasztalatát. Mindegy, hogy hol, úgyis előlről kell kezdenem, akkor már legyen olyan, amit élvezek és szeretek. A GYES alatt sokat gondolkodtam, hogy mi is lenne az, amit szívesen csinálnék, alkalmas is lennék rá és esélyem is lenne rá. Mindig oda jutottam, hogy a bankba vissza NE, de hogy hova … az nem derült ki. Mondjuk, az élet megoldotta ezt a problémámat, azzal, hogy ide irányitott a Közel – Keletre és megtartott háziasszonynak.

Nos … azóta is töprengek, hogy mégis MIT csináljak. Mostanság kezd tisztulni a kép, de ki tudja meddig tart a lelkesedésem … talán … a következő felfedezésig. Amikor mások is meglátják bennem, amit én látok.

Mondják: a változatosság gyönyörködtet. Miért ne alkalmazhatnánk ezt a munka/karrier terén is? Jah, mert ott az dívik, hogy az ember 10 – 20 évet, meg egy fél életet húz le ugyanazon a helyen?! Ha élvezi, akkor rendben. De, ha nem? Ha időközben kiderül, hogy más érdekel vagy másban is tehetségesek vagyunk. Akkor miért nem merünk váltani? Miért nem indulunk el másik úton? A biztos rosszat választjuk, a bizonytalan – esetleg – jobb helyett? Miért? Egy életünk van, ebből kell a lehető legtöbbet kihozni.

Szinezd újra, szinezd újra, /Az életet, ha megfakulna, /Ha az égbolt beborulna, /Ne menekülj, csak szinezd újra (Magna Cum Laude)

Tudom, nem mindenki olyan szerencsés (?), mint én, hogy évekig lébecolhat és dolgozhat azon, hogy újra gondolja magát és rátaláljon arra a tevékenységre, életmódra, életformára, ami elégedettséggel tölti el. Sőt, azt is tudom, hogy nem mindenki élheti az álmait, mert éhen halna, de valami középutat lehet találni. Sőt! KELL találni! Azért, hogy teljes és boldog életet élhessünk.

Építek, hogy meg tudjak élni. És zenélek, hogy élni tudjak. (egy korábbi ügyfelem szavai ezek, aki a lelkében egy rockzenész volt, mégis mindenki építési vállalkozóként ismerte)

A fejlett gazdaságú társadalmakban egyre gyarkoribb, hogy az emberek szünetet tartanak, “alkotói szabadságra” mennek. Fél – 1 éven keresztül felfüggesztik a munkát. Pihennek, utaznak, képezik magukat, újra gondolják magukat és ennek megfelelően újra tervezik az életüket (is). A szabadság végén pedig új emberként térnek vissza  a munakhelyükre, vagy az új terveknek megfelelően új munkahely után néznek. (Én is az alkotói szabadságomat töltöm, csak egy kicsit elhúzódott. 🙂 ) Tudom, tudom, tudom … kinek van lehetősége Magyarországon 1 évig “alkotni”?!

JÓ, HA TUDOD: már Magyaroszágon is jogosultak a dolgozók – törvény által – fizetett vagy fizetetlen alkotó szabadságra.

Minden rajtunk áll, meg a hozzáállásunkon. Ha nem lehet a hivatásod, legyen a hobbid. Ne mondj le róla! Író szeretnél lenni? Legyél! Este mikor elcsendesedik a ház ülj le a gép elé, vagy kucorodj a fotelba egy papírral és tollal. Szeretsz sütni – főzni, de egy étteremre nincs elég pénzed? Home restaurant. Mindenki szereti a házias ízeket, mert az otthont juttatja eszébe. Egy szépen terített asztal, néhány jó fej vendég … és máris élheted az álmodat.

Nem számít, hogy 30, 40 vagy 50 éves vagy. Azért, mert már lefelé ballagsz a hegyről, még lehet élvezetes és tartalmas az út! 🙂

Mindez nem csak a karrierre igaz. Minden újdonság az életünkben – tulajdonképpen – egy újra gondolása önmaguknak: egy új frizura, egy új öltözködési stílus vagy egy újabb női szerep. Tényleg a lehetőség a változásra: VÉGTELEN!

Folytatása lehetséges!

Az a bizonyos, kedvenc reklám:

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s