Expat feleségként a paradicsomban. Vagy a pokolban? – MsT kommentje

by MsT

expat élet, expat feleség, midlife, nő külföldön

by mst

Drága barátnőm ott a nagy messzeségben  – 6.584 km-re tőlem, Úristen néha felfoghatatlan – kifejtette ezt a nagy expat létet, hogy a manóba is, hát teljesen másképpen van ám, mint ahogyan azt ti kedves otthoniak gondoljátok…Gondoltam, reflektálok, megtartva MsG “pontjait”. Ez persze azt is jelenti, hogy előbb ezt a cikket olvasd el kérlek, ha érteni szeretnéd, hogy mihez is van hozzáfűzni valóm…Aztán jöjjön az “én midlife korosztályom”, ugyanúgy idegenben, expatként, de kicsit más megélésekkel…

SOK – SOK KOMPROMISSZUM

Az az élményem, hogy bizonyos életkor után másképpen élem meg ezt a kompromisszum dolgot.  Kicsit azt is gondolom, hogy az életkorral máshogyan élem meg a női szerepemet, könnyebben alkalmazkodom. Tehát maga a  női minőség –  befogadás, támasz, puhaság – is adja, hogy könnyebben “idomultam” a helyzethez. De ettől még persze nagyon is nehéz. Nagyon másképpen támaszt a nő egy férfit egy idegen környezetben, ahol közben magát is kell támasztania.

AHOL A MUNKA, OTT ÉLÜNK

Szívem szerint Balin élnék egy ideig, ha választhatnék, hogy testközelből csókoljanak homlokon a múzsák. De legalábbis egy mediterrán országban, ahol már már éget a nyár, türkiz a tenger, s ha nem is a múzsák, de legalább a forró homok csókolgatja a talpamat. Ehhez képest olyan helyen élek, ahol majdnem mindig esik az eső, fúj a szél, nincsen igazi tél és sajnos a forró nyár is maximum két napig tart. Igaz, a tenger sós, na de a színe…bizony, csak a képeslapokon kék. Nem panaszkodom, szeretem én ezt, csak ugye a szabad akarat…De munkalehetőség itt adódott, követtem a párom munkáját. Egyúttal feladtam a sajátomat, otthagyva identitásom egy darabkáját. Nem olyan egyszerű ám ez, mint amilyennek látszik: a nem szeretem foglalkozásoknál talán, de amikor imádod a munkádat…Ráadásul bármennyire is átgondolt és kiszámított a helyzet, de mégis csak vakon bízod magadat valakire, aki – legalábbis egy ideig – el fog tartani. Hogy mi lesz Balival? Mint írtam, tulajdonképpen szeretek itt élni, a sors fintora, hogy bizony nagy szerepe van ebben annak a bizonyos munkalehetőségnek is, ami ugyebár nem az én lehetőségem. Azt szoktam mondani, hogy igyekszem ott megélni Balit, ahol éppen vagyok. Igaz, itt ha pillangó képében közeledik egy-egy múzsa, nagyon valószínű, hogy elázik a szárnya, de nem adjuk fel…a múzsák és én.

EGYEDÜL

Magyarországon is intéz az ember lánya helyzeteket egyedül, sokáig gondolkoztam is azon, hogy miért annyira más ez az egyedül, mint az az egyedül. Kisgyerekes egyedülálló, reggeleket és estéket egyedül megélő, még Magyarországon voltam.

Az én “egyedülöm” más irányt mutat: vajon képes leszek-e egy új identitást felépíteni magamnak, miközben teljes hátszélességgel mást/másokat támogatok.

NINCS MAGÁNÉLET

DSCF3813

…egy kis dombra lecsücsülünk.

Itt, Észak-Németországban a kisgyerekeseknek azért akad segítségük, maguk a helybéliek is “rákényszerülnek”, hiszen adott esetben a nagyszülők is dolgoznak. 13 éves kortól van például Babysitter – kurzus, utána kapnak a kamaszok Babysitter- Pass-t és ajánlólevelet, amivel vállalhatnak gyerekmegőrzést. Általánosságban minden magyar családnak “akad” egy-egy itteni magyar baráti kapcsolata, akik szintén szívesen segítenek a gyerkőcmegőrzésben. Nagyon sok óvónéni- és tanárnéni is magyar családoknál “éli ki” szakma szeretetét. Nekem is volt kis tanítványom, sőt egy icipici gyerekcsoport kezdeményezésem is volt. Illetve sok család Au pair-el “dolgozik”, s a szülők magánélete máris megoldva.

“… A MI ÉLETÜNK NEM OLYAN IZGALMAS”- Mondják az otthoniak

Hm. Egy idő után a miénk sem. Vége annak a fránya turista – korszaknak, amikor is végigcsodáltunk minden nevezetességet, végig ettünk minden helyi specialitást, megszoktunk, s nem megszöktünk. DSCF1987Néha egymást figyelmeztetjük, hogy lássa már újra másképpen a dolgokat és fedezze fel újra rácsodálkozó szemmel a helyet, ahol él, immár x éve. Mert tulajdonképpen a feladat valóban az, hogy újra kialakítsunk egy élhető életet idegen környezetben, de ne szürküljünk bele, hanem az maradjon  élvezetes és kellemes. De kérdezem: nem ugyanez a feladat otthon is? Az igazság az, hogy a sztorimat kétféleképpen is el tudom mesélni. A kalandos élet: ami nagyon tetszik általában az otthoniaknak. És a hétköznapok: amit nem szoktak elhinni, vagy legyintenek rá…

BARÁTOK

Magyarországon is nagy költöző voltam, válások és egyéb élethelyzetek miatt, és azt is bevallom, hogy nem vagyok az a nagy barátságápoló típus. Az, hogy a távolság szétcincálja és átdolgozza a kapcsolatokat – nem csak a barátságokat -, nem kizárólag külföldön megélt tapasztalatom. A gyerekkorból és az iskola-időből származó barátságok maradnak talán meg, ez nálam nem jelent mindennapos, de még csak mindenéves kapcsolatápolást sem, mégis úgy érzem, két emberrel bármikor fel tudom venni a fonalat. Kati, Erika, ugye hallotok? Egyéb baráti kapcsolatok az adott helyzetből, azonos körülményből születnek, nem véletlen, hogy hasonló “sorsúakkal” kapcsolódom. Ami viszont fontos, hogy anyanyelv kell hozzá. Nekem legalábbis. És arra jutottam, hogy itt nagyon – nagyon messze vagyok az anyanyelvem simogató, puha meleg fészkétől. Elvétve, ha hallok magyar szót, ami bizony csak csak megsimogatja a lelkem. Persze ilyenkor pár másodpercig fülelek, mert volt már olyan eset, hogy jobbnak láttam nem elárulni, hogy egy a bölcsőnk. Jókai Annát idézem: “Ha az ember nem az anyanyelvén beszél, egy icipicit hazugságra kényszerül mindig. Nem azt mondja, amit valójában szeretne, hanem amit zavar nélkül ki tud fejezni…” És ez érzés szinten is működik, bármennyire is beszélem a nyelvet és bármennyire is szeretve és elfogadva vagyok itt.

Azt mondják, hogy mindenkinek szüksége van olyan barátokra, akikkel önmaga lehet, akikkel teljesen őszintén beszélhet. Mindenről. Az expat létnek vannak örömei és van nehéz oldala is, s az is nehézség, hogy bizony kiderül, hogy a barát, valóban az-e. Tud-e őszintén együtt örülni, s nem irigy a helyzetedre, adott esetben az általa vélt irigylésre méltó helyzetedre…vagy hogy nem legyint a bánatra, ha elmondod neki…”Ne viccelj, neked könnyű, miért panaszkodsz?”

MUNKA

IMG251

A német gimiseket is megtanítom jobb agyféltekésen rajzolni – Praktikum egy Brémai gimnáziumban

A munka kérdés még egy esetben merül fel nagyon erősen: amikor mégis csak dolgozni kellene beállni… Az expat feleség férfit követ, vagyis a fent említett kompromisszum – csomagban az is benne van, hogy a saját munkáját feladja. Több- kevesebb időre, vagy talán örökre. Mivel az egyik fél szempontjai alapján választottak országot, egyáltalán nem biztos, hogy adott helyen a feleség is tud munkát találni a képzettségéhez mérten. És ha mégis rászorul, újabb kompromisszumok jönnek. Ezt nem szokták irigyelni tőlünk: amikor például takarít a diplomás orvos, tanár…

TÁMASZ NÉLKÜL TÁMASZTANI

Az expat feleség az egyik legjobb mintapéldája annak, hogy mindig kell lennie valakinek, aki képes saját magát kirángatni a gödörből, ha baj van. Így tudunk segíteni aztán a párunknak is, aki jó esetben ezt tudja és méltányolja is. A rossz esetről most nem beszélek, sajnos olyan is van. Kényes egyensúlyozás ez, hogy ne legyen belőle anyáinktól örökölt mártír szerep, hanem egy szívesen és önkéntesen megélt adás, odaadás. Sok esetben mi magunk vállaljuk fel a segítséget, amit más, velünk egy hajóban evező feleségek keresnek, mert lássuk be, a tapasztalatot nemigen helyettesíti semmi…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s