Mérföldkövek – öt év egy kamaszfiúval külföldön

by MsT

38043_136289989734862_8068501_n (1)

Kiskamasszal költöztünk külföldre, aki öt év alatt fiatalemberré cseperedett. Néhány villanás, emlékkép következik, még a nagykorúság előtt egy évvel. Tizenkettőből tizenhét…

első kő

Kényelmes, tágas, finom illatú igazgatói szoba…Sok iskolát megjártam, de ez olyan más. Valahogy rendezettebb. Hatalmas asztal. “Guten Tag!”- mondom, ahogyan otthon tanultam, egy ismeretlen szót hallok viszonzásul. ” Moin!” Aztán mást már nem nagyon értek. Egy kedves itteni magyar hölgy tolmácsol, amikor a nagy asztalt körbeüljük. A szimpatikus iskolaigazgató, a kedves magyar hölgy, aki ezer éve itt él, a főszereplő, vagyis a 12 éves fiú, akit most iskolába iratunk és persze apa, no meg én, anya, aki ugye azóta aggódik, amióta a fiatalúr megfogant.

“Először egy integrációs osztályba fog járni, amíg nem beszéli a nyelvet…Ne aggódjon anyuka, ez itt megszokott, menni fog. Igen, már most itt marad, persze…”- fordít a kedves itteni magyar hölgy. “De hát nem beszél németül!”

“Nem baj, nyugalom, menni fog…tessék nyugodtan hazamenni.”

“Egész eddigi praxisom alatt Önök kérdeztek a legtöbbet…” – mosolyog a szimpatikus iskolaigazgató. Hja kérem, ha az anyuka tanár…

Apuka elsiet munkába, én hazaballagok. Potyognak a könnyeim. Hiába süt a nap. Éppen most hagytam ott az oroszlánbarlangban az egy szem gyerekemet. A döntésünk megvolt, rendben. Kiköltöztünk. De a mai naptól élesben megy minden. Vajon te hogyan fogsz boldogulni kisfiam?

második kő

Káromkodni már tud. Na nem németül. Hála az integrációs osztálynak, jól megy neki oroszul, görögül, bolgárul, törökül. De legalább magyar osztálytársa nincs. Így csak rá fog kényszerülni, hogy megtanuljon valahogyan. Persze németül volna jó, de egyenlőre angolul próbálkozik. “Mi volt a suliban?”-kérdezem minden nap. “Hú anya a menza isteni, három menü van…” Na jó, legalább a kaja rendben. Meg ezek a kölcsönzős könyvek is. Ezt azóta is bírom. Nem terhelik feleslegesen a pénztárcámat. Ja és tesire mehet az igazi osztályához. Mert amúgy simán hetedikbe tették, úgy mehet be egyre több “igazi” tanórára, minél gyorsabban tanulja meg a nyelvet.

Tanév végén egyhetes osztálykirándulás. “Nem, ne telefonáljon. Ha bármi van, értesítjük…” Végigsírta. Még jó, hogy nem tudtam…

harmadik kő

Másik suli volna jó, s ha már úgyis költözünk, minek is villamosozzon a belvárosba. Már én intézem. ” Elnézést, nem beszélem jól a nyelvet…a fiam miatt vagyok itt.” Náluk nincsen integrációs osztály. “Hál’Isten!”-mormogom magamban, ezt szeretném, tanuljon csak élesben. Még egyszer hetedik jön, hamar beszél, nagyon jól. Elképesztően nagy hangú osztályfőnöknő javaslatára, a nyelvtanulás miatt is, irány a sportkör. Jó döntés. Imádja.

Jó eredmény, de többre képes. Azt mondják. Magyarázzák a német oktatási rendszert. Hát, azóta sem értem, de minden nappal jobban. Ahogyan a kamasz fiamat végigkísérem…

Jó, váltsunk, legyen egy gimnázium…Ez hasonlít eddig legjobban a magyar normál oktatáshoz.

negyedik kő

Költözés. Ki a városból, ki a környékről. Az a városrésze Brémának szörnyű. Vidéket akarok és csupa csupa német szomszédot. Hálleluja, sikerült! Mi van??? Hogy nem veszi át csak úgy simán az itteni gimnázium? Nem egy másik országba költöztünk, csak egy másik tartományba. Harminc kilométer. Na jó, nem baj. Leinformáltam: az itteni Realschule kábé, mint a Brémai gimi. És tetszik is. A környék meseszép. A fiú is szereti. Haverok vannak. Fanta, meg néha buli…

5004a8f1-f34a-45e6-8e79-41172d0b7be1

Sajnos nem árulhatom el, melyikük ő…

ötödik kő

Pár nap múlva 17 éves lesz. Tegnap hívott a biztosító, hogy hogyan tovább a gyerekkel. Hm, milyen figyelmesek, látják, hogy egy korszak ismét lezárul. A következő lépcsőfokot, azaz a következő sulit bediktálom. Telefonon. Mert azóta már én is beszélem a nyelvet. ” Igen, köszönöm, akkor marad a családi biztosítás…Rendben, várjuk az új kártyáját..” A továbbtanulási papírjait elküldtük. Hú, tizedikes lett…A vizsgái hétfőn elkezdődnek. Akcentus nélkül beszéli a nyelvet, ami nem feltétlenül megszokott azoknál, akik kamaszkorban kezdik el tanulni. Ugyanúgy kell teljesítenie, mint az anyanyelvűeknek. És most már elárulhatom, hogy én sírva rohantam volna haza azon a bizonyos első napon…

P.S.   Remélem, a záróvacsorán azért megenged egy közös képet, olyan jóképű fiatalember lett…

20160420_160904    IMG-20160222-WA0000

 

 

Reklámok

Mérföldkövek – öt év egy kamaszfiúval külföldön” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s