Mérföldkövek – öt év egy kamaszfiúval külföldön. Az út folytatódik…

kamasszal külföldön

by MsT

Kiskamasszal költöztünk külföldre, aki öt év alatt fiatalemberré cseperedett. Néhány villanás, emlékkép következik, még a nagykorúság előtt egy évvel. Tizenkettőből tizenhét…Az első részt itt találod. Mert érdemes az első kőnél kezdeni…

Hatodik kő

Az első vizsga reggele…”Vizet viszel?” “Minek,húsz perc lesz, csak nem halok szomjan.” “Oké, csak kérdeztem…” “Csak bátran ám, mondd és mondd, tudod…” “Anya!” “Oké…” “Papírzsepi?” “ANYA!” “Jól van, kalappal, légy jó…” Angol kipipálva, most jön a neheze. Öt éve ugye egy szót sem beszélt németül, most a kutyát sem érdekli, hogy nem az anyanyelve. Ugyanazt, ugyanúgy kell teljesítenie. Magyar jön…Jaj, mit beszélek. Német. Hát értitek. Nem, mint idegen nyelv…Ez most nagyon más. “Milyen lett?” “Fene tudja…Majd ha kijavítják, megmondom.” Még jó,hogy csak egyharmad részben számít. Matek. Huhh…”Milyen lett?” – kérdezem ismét, persze kapom a megnyugtató “majd ha kijavítják, megmondom” választ. A törinél már reggel semmi kérdés, illetve a kívánt szerencse mennyiséget szekérre változtatom. Na ez lett a legjobb. Végre órákig mesél…hja kérem a kedvenc téma…Vietnámi háború. Itt én viszem vissza az eredményéért. Nagyon megdicsérik. Várunk aztán, mire megtudjuk, hogy megvan. Nem minden a tyűha kategóriában, de kit érdekel…majd az élet, ugyebár.

hetedik kő

Egy hétig bolondballagnak. Kemény. De élvezem én is, bár egy képet sem mutat. Érdekes, ezen a héten mintha én is visszarepülnék a Keszthelyi Vajdába. Pedig csak asszisztálok a hülyeséghez: Rocky köpenyt rendelek ebay-ről, szoknyát keresek neki, meg együtt röhögök vele itthon a poénokon…Még senki nem tudja a vizsgaeredményeket, de ez most egyáltalán nem számít. Felforgatják a sulit. Szalmát szórnak, meg székeket hordanak kupacra, vizet locsolnak a “kicsikre”, a bejáratot össze-vissza ragasztják. No para, a takarítás is az ő feladatuk. Játszanak ezek a nagy melák kölkök, ereszdelahajamat. A vizsgának már úgy is mindegy, lazítani meg kell…sok volt az izgalom. Tényleg sok volt…Nekem is.

nyolcadik kő

Csinosak vagyunk és szépek. Mocorgunk az ebédlőben, nézzük a kivetítőn, mikor pillantja meg mindenki a saját végzősét. Zene megszólal…jujj, amúgy ez az idei nyár nagy slágere, mert ugye az EB  hivatalos német dala is…bevonulnak…jaj olyan szépek. Könnycsepp legördül. Te jó ég, mennyi könnycsepp öt év alatt…Hol mert féltettem, hol mert büszke voltam rá, hol a felhőtlen örömtől…és most a büszkeség…Ilyen ez, így megy ez, mint írtam: amióta megfogant. Csak nézem…te jó ég, hiszen ő egy férfi már…

“Régő Beledznáj”- így hangzik ez itt…mindenesetre most a fiamat szólítja, hogy vegye át az oklevelét. Frau MsT pedig olyan büszkére dagad, mint ahogyan Mr. Bean szokta mutogatni a szerzeményeit. Hát nem megcsinálta ez a büdös kölök!

kilencedik kő

Megengedte. Mármint a közös képet. Leginkább azért, hogy hagyjam végre békén. “Ki a bánatnak akarod mutogatni?” Izé…ennél kacifántosabb szószerkezettel kérdezte, de azt nem mertem idézni. Az egész világnak, hát kinek…és azért mert csak, de te ezt nem értheted, édes kisfiam…Hiába a tűsarok, a gyerek a fejemre nőtt.

Olyan háromszázan bulizunk együtt. Végzősök, szülők, tanárok. Mint egy hatalmas család. A végzősöket mindenki nagyon felnőttként kezeli és láss csodát, úgy is viselkednek…Nem rázzák le a szülőket, sőt egy-két “klasszikusnál”, mármint a buli részében együtt csápol kicsi és nagy. Bocsánat: nagy és nagy.

20160705_183709

Német konyhát meghazudtolóan isteni a vacsora, jó az asztaltársaság. Nagyon figyeltek: a haverok szülei diskurálhatnak egy asztalnál, míg ők fotózkodnak…Hát így megy ez…Aztán hajnalig táncolunk. Ránk fér.

20160705_183856

tizedik kő

Én szenvedek a nagy Észak-Német nyártól, brrrr hideg és eső…de ők, ők aztán nem…azóta buliznak. Még erősebb a barátság. Hol mozi, hol grill, meg hát mondanom sem kell, Németország még benne van a buliban, akarom mondani EB-ben, ebből kifolyólag van ok az ivásra.

Lassan indulunk haza, Magyarországra…ő már nehezen jön. Itt vannak a haverok, ide köti életének egy jelentős szakasza…ugye-ugye a kamaszkor, a meghatározó, az élményekkel teli. Hol magyar zászlóval szurkolt, hol némettel. Szerintem lesznek  itt további mérföldkövek…

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s