Túlélési ötletek a foci EB idejére

by MsG

Apukámat két lánnyal áldotta meg a jó sorsa, pedig nagyon szeretett volna egy fiút. Így jobb híján a nővéremet és engem vitt motorozni, velünk szerelt autót és velünk nézett focimeccset. És természetesen az első F1-es magyar nagydíjon is ott voltunk. Ilyen előzmények után egyáltalán nem meglepő, hogy a nővérem a kézilabdás pályafutása befejeztével (felnőttként) focizni kezdett, ahogy az sem, hogy anno még otthon nálunk jöttek össze a fiúk egy – egy jelesebb focimeccs alkalmával (BL vagy EB – VB döntő). És volt olyan is, amikor a férjem elment bulizni szombat este, én meg leültem a TV elé (egyedül) spanyol bajnokit nézni (mondtam már, hogy rosszul vagyok bedrótozva 🙂 ). Szóval, én nem az a nő vagyok, akinek túl kell élnie a következő egy hónapot, ugyanis én nagyon várom már az EB meccseket. De tisztában vagyok vele, hogy vannak nők, akiket már a hideg ráz a gondolattól is, hogy egy hónapig naponta foci lesz a műsor. Nos, ezt az időszakot ők úgy is felfoghatják, hogy van egy hónapnyi „énidejük”. Egy hónap éppen elegendő ahhoz, hogy új szokásokat alakítsunk ki, vagy régi, rossz szokásoktól megszabaduljunk. Vagy, hogy bepótoljuk mindazt, amire máskor időhiányában nincs lehetőségünk.

Leteszem a kék kelengyét…

by MsT

Vártatok VALAKIT. Kék kelengyével, nagyon-nagyon. Biztosak voltatok benne, bíztatok ŐBENNE,  a lehetőségben. Hiszen annyira más volt, mint a másik. Mellette éhes voltál éjszaka, nem gyötört hányinger, még a FORMA is más volt.

Talán jelezni akarta, hogy ne hasonlíts, hogy csak várj és engedd, hogy történjen, érkezik, AJÁNDÉKOT kaptok. 

Van ennek az útnak szíve?

by MsG

Valamikor réges – régen, egy messzi – messzi galaxisban élt egy fiatal lány, aki  nem szalvétákat vagy képeslapokat gyűjtött, hanem szerelmes verseket és okos gondolatokat. A lány időközben felnőtt. Leszokott a szerelmes versekről, de az okos gondolatokat ma is gyűjtögeti. Már nem füzetkébe írogatva, hanem word doksikban, laptopon – tableten. És nem csak a saját szórakoztatására űzi ezen tevékenységet, hanem olykor a kedves olvasók zsibbasztására is. 🙂

Hullámszörny

by MsT

“Kirángassalak, vagy békén hagyjalak?” – így szólt a rádöbbentő mondat, amit reggel MsGtől kaptam. “Ááááá, tényleg és basszus megint…” – esett le a tantusz nekem, drága barátnőm ott a világ másik végén előbb észlelte, mint én, hogy éppen és megint a hullámom alján csücsülök.

Lezárás, elengedés, újrakezdés – így csináld!

by MsT

Ígértem egy konkrét, elvégezhető gyakorlatot azoknak, akik úgy érzik, nehezükre esik az elengedés és a továbblépés. Foglyai egy régen eltávozott szerettük emlékének, egy régen volt párkapcsolatnak, meg nem született gyermeknek. Nem tudják lezárni elvesztett munkahelyek, elhagyott országok emlékét. Nehezükre esik elengedni a kirepülő gyermeket, nehezen élik meg egy-egy élethelyzetük lezárását…

Lezárás, elengedés, újrakezdés – Na de hogyan?

by MsT

„Hogyan kell felvenni a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút? Vannak dolgok, melyeket az idő sem képes meggyógyítani soha, olyan, túlságosan mély sebeket ütnek…”

                                                                                                                                                              J.R.R. Tolkien

Elveszítünk valakit, akit nagyon szerettünk, külföldre költözünk, szakít velünk a párunk, kirúgnak az állásunkból, vagy nekünk magunknak kell felmondani…Lezárul egy életszakasz: vége a szinglilétnek, kamaszkornak, a gyerekek felnőnek és kirepülnek, elérkezik az életközép válság…Megannyi élethelyzet, amikor lezárnunk, elengednünk kellene valakit, vagy valamit és szépen elgyászolnunk, hogy aztán újra “élhessünk”. Sokunknak mégsem sikerül ez annyira könnyen. Vannak, akik az évek múlásával sem heverik ki a rég elmúlt szerelmeket, nem mernek kimenni egy sírhoz, mert bűntudat gyötri őket, nem találják a helyüket külföldön, és csak vágyakoznak haza…Vajon mi az oka annak, hogy ez ennyire nehezen megy mostanság nekünk? Miért vannak ilyen sokan azok, akik nem tudják felvenni újra az életük fonalát? És mit lehet tenni egy ilyen elakadt helyzetben?

Ha lefejtem magamról ami nem vagyok…

by MsT

…megtalálhatom, aki vagyok. Aki valójában vagyok. 

Bradshaw azt írja Vissza Önmagunkhoz című könyvében, hogy ameddig folytatod szerepeid eljátszását, úgy halhatsz meg, hogy soha rá nem jössz, ki vagy valójában.

Téli varázslat

by MsG

Az ember örök elégedetlen, ezért  mindig valami más hiányzik. Momentán, a férjem (mert úton van), de nem erről akarok írni. Szóval … momentán, a TÉL! Nagyon. Nem is, a HÓ!

Szupernő lemerülőben

by MsG

Itt a blogon már hetek óta készülünk a karácsonyra/adventre. Azt ígértük, hogy idén más lesz. Frissek, ropogósak, stressz mentesek leszünk. Nem csak mi, Ti is. Ehhez képest akárhova nézek, mindenhol lemerült, kimerült, elcsigázott nőket látok, pedig még igazán el sem kezdődött az év végi rohanás.

100 dolog, amiért hálás vagyok

by MsT

Ezt a bejegyzést a Hálaadás ünnepe inspirálja…Amióta külföldön élek, az egyik legértékesebb dolog, ami velem történt, hogy sokkal de sokkal nyitottabb lettem. Ahogyan engem elfogadott, befogadott ez a világ a magam történetével és a magyar szokásaimmal, úgy lettem én is befogadóbb más emberek szokásaival és kultúrájával szemben. Boldogan és nagyon büszkén meséltem el a mi húsvéti locsolkodásunkat a német tanfolyamon annak idején, – képzeljétek, szerepelt a nyelvkönyvben -, imádtam gulyást főzni a párom munkatársainak és lelkesen mesélni a világméretű tévedésről, nevezetesen, hogy a gulyás éppenséggel leves és nem ragu. 🙂

És hálás vagyok ezért a befogadásért…